Street Art, Graffiti Magazin

Címlap

...Emlékszem legalább 2 napot gondolkodtam mikor ezt a bemutatkozást megírtam, mert hát ilyet nem ír mindennap az ember, meg, ha ír is nem változtat rajt mindennap mivel ezek a dolgok általában állandóak. Azt hiszem ilyenkor olyasmit szoktak írni, hogy mi is történt eddig velem...azaz a múlt dolgait kellene, most ecsetelnem tehát leírhatnám mikor születtem(1982),hány iskolába jártam (4),mennyi érdekes projectben(sok) vettem részt és hasonlók... De ezek csak adatok, puszta tények, amik általában csak a hatóságokat érdeklik. No, de ki vagyok Én? Ez komoly dolog, amit bevallom nekem is elég nehéz meghatározni, mert hát ugye elmondhatom-e, hogy ismerem magam? Vagy mit sem sejtek magamról? Lehet, de töprengéseim során leginkább ezekre a következtetésekre jutottam, hogy keresem, folyamatosan keresem, magam a világban mellyel talán azt próbálom leplezni mennyire nehezen is találom a helyes utat, mert valljuk be nem volt egyszerű a kezdet hisz elég érdekes időpont az, amikor születtem, mert emlékszem... Emlékszem, amikor nem volt még természetes a színes tv. Nem rezgett mindenki zsebébe a mobiltelefon. Nem volt mindennap Walt Disney a tv-ben (csak vasárnap). És a képregényben Bobo volt a hős és nem Superman. És emlékszem a boltban a kávé darálásának illatára, mert mindenki ott darálta a kávét azokon süketítő darálókon. És amikor kisgyerekként először jutottunk el Ausztriába és az ott tapasztalt érzésre mikor szembesültem a hipermarkettel és egy akkora lila tehenes csokival, mint amekkora az olvasókönyvem volt. Mert, igen volt olvasókönyvem és nem digitális tábláról tanultunk számítógépek segítségével... nem is volt számítógép sokáig...Na, ki emlékszik még a "10 circle" stb... parancsszavakra a Comondoron? Szóval sorolhatnám, de annak azért örülök, hogy nem volt ideje a rendszernek teljesen megmérgezni így sokkal inkább egy régi szürreális álomvilágként élnek ezek a dolgok a fejemben. És itt van a Ma! Most meg minden van! Sokszor nehéz is feldolgozni. Ránk szakadt a húúú Bazzzeg! Mert ami a változás után születetteknek alap dolog az nekem nem mindig vagy csak kicsit munkásabb. Ez néha nehéz!(Azt meg el sem akarom képzelni a még idősebbeknek,a"rendszer által fertőzötteknek"milyen lehet) Persze értem én ezt is ami most van de vágtam a régit is és kicsit úgy érzem középen maradtam! Egy fura álomvilágban a saját erkölcsi és mindenféle értékrendi normáimmal amint próbálok beilleszteni a "nagy rendszerbe"de nem mindig sikerül és néha kilengek, mint egy mutató erre-arra... Azért próbálok középen maradni a dolgok menetében, mert talán igy jobban rálátok mindenre és talán kiegyensúlyozottabb döntésekre, véleményekre sarkall a végletekkel szemben! No, és nem utolsó sorban próbálok boldogan élni, magyarnak lenni, hinni valamiben és fejlődni és nem feladni és szeretni! És pontosan ezekért, ígérem: nem lépek be a Magyar Gárdába és a CHE Feszt-et is messziről elkerülöm!